Ft
Ft
13°C
9°C
Ft
Ft
13°C
9°C
05. 24.
szombat
Legolvasottabb témák
Orbán Viktor
Orbán Viktor
migráció
migráció
energiaválság
energiaválság
orosz-ukrán háború
orosz-ukrán háború

Akták

AKTA
Háború Ukrajnában
AKTA
Választás 2024
AKTA
Háború Izraelben
AKTA
Lengyel választás
AKTA
Egymillió Találkozás Napja
AKTA
Foci Eb 2024
AKTA
Olimpia 2024
AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024
AKTA
Árvíz 2024
AKTA
Magyar Péter botrányai
Előfizetés
Szerzőink Feliratkozás hírlevélre
05. 24.
szombat
Hírek
Vélemények
Hetilap
restitúció Németország művészet belföld kultúra külföld Mélyi József vélemény műkereskedelem

A Gurlitt-ügy és a restitúció magyar útja

2013. november 25. 11:15

A magyar parlament előtt van ugyanis az a javaslat, amely a második világháborút követően, tisztázatlan körülmények között közgyűjteményekbe került alkotások visszaszolgáltatásáról intézkedik.

2013. november 25. 11:15
Mélyi József
Magyar Múzeumok Online
„Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy szakapparátus és nyilvánosság nélkül sem a múlt, sem a jövő nem tisztázható. Például itt van a Lost Art 1994-ben alapított magdeburgi koordinációs irodája, amely 2000 óta működteti online adatbankját (www.lostart.de), de most az állami szervek érthetetlen módon nem vették igénybe a segítségét. 2002-ben 36 000 tárgyat kerestek „elrabolt műkincsek” címszó alatt, ma ennek kétszeresét; a Gurlitt-ügy kipattanása óta az oldal látogatottsága túllépte a napi egymilliót. Az iroda dokumentál és tájékoztat, de tudja, hogy (»igazságos és fair«) megoldásokat csak a politika és a jog kínálhat. A kérdések azonban – mint ez sokszor kiderült – nemcsak politikai és jogi, hanem gyakran etikai jellegűek. Ezek megoldására szolgál például az a tanácsadó testület, amelyet tíz évvel ezelőtt hívott össze először a német állam, s amely a náci időkben elkobzott műalkotásokkal kapcsolatos, megoldhatatlannak látszó ügyekben tesz ajánlásokat. Mivel (Németországban) tudják, hogy ezen a területen az ajánlásokhoz is megfellebbezhetetlen tekintélyekre lehet szükség, ezért a bizottság tagjai között művészettörténészek, történészek és jogászok mellett a német parlament és az alkotmánybíróság egykori elnökei, illetve a volt államfő, Richard von Weizsäcker is megtalálható. Magyarországról nézve mindez szinte felfoghatatlan.

Németországból nézve viszont valószínűleg a restitúció most választott »magyar útja«felfoghatatlan. Már a magyar parlament előtt van ugyanis az a javaslat, amely a második világháborút követően, tisztázatlan körülmények között közgyűjteményekbe került alkotások visszaszolgáltatásáról intézkedik. Az a javaslat, amely szerint a valószínű öröklés jogcímeként elegendő lesz a közjegyzői igazolás, és amelynek értelmében a múzeumnak kell 30 napon belül igazolnia, hogy a valószínű örökösnek nincs igaza. A törvénymódosító javaslatból nem csak német értelemben hiányzik minden, ami a restitúciót »igazságossá és fairré«, illetve értelmessé tehetné. Hiányzik belőle a proveniencia szakapparátusa, a jogászok, történészek, művészettörténészek gyakran hosszú kutatómunkája, kontextusteremtő értelmezése (lásd Németországban!). Hiányzik a megfelelő jogi, igazságügyi háttér. Hiányzik a nyilvánosság is, hiszen a múzeumi listákat állítólag titokban állították össze egy titokban tartott bizottság tagjai. És hiányzik belőle mindenekelőtt az állam önvédelmi mechanizmusa. Ez a szabályozás ugyanis (kísértetiesen hasonló módon a Műcsarnok elajándékozásához vagy az NKA küszöbönálló megszüntetéséhez) – előreláthatóan óriási veszteségeket okozva, lyukakat ütve a nemzeti kulturális örökségben, a közgyűjteményekben, vagy éppen a költségvetésben – éppen ezt építi le. Az állam védekező mechanizmusának lebontása pedig bonyolult helyzetek sorát idézi elő a jelenben, és végeláthatatlan problémasorral szembesíti a jövőt. És még csak kísérletet sem tesz arra, hogy tisztázza a múltat.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
korona
2013. november 25. 15:38
Ha vissza, hát vissza a valódi tulajdonosnak. Azt találtam, hogy itt a magántulajdont nem veszik kellően komolyan. A magántulajdon SZENT és SÉRTHETETLEN! Ezt tanulja már meg a magyar, mind.
Válasz erre
1
0
Zokni
2013. november 25. 13:09
Sztem itt nem másról van szó, mint egy bizonyos kulturális funkció hosszú távú leépítéséről, mert sokba kerül. Orbán csak egy kiállítást ismer: amikor még a Felcsútban focizott, és egyszerre köpte le, és fújta rá az orrát a hibázó bíróra. Ezért az kiállította, de azóta a falu hőse, a kocsmában még ma is emlegetik: "Akkora turhát én azóta sem láttam!..." Nem tudják, hogy nem is volt szándékos, csak megfázott az udvar sarában, amikor ittasan megbotlott az ő vak komondorukban és hasra esett.
Válasz erre
1
5
bunko_jobbos
2013. november 25. 12:54
Érdekes, mikor a földet kellett visszaadni, akkor nagyon ágáltak ellene a liberálisok, hogy igazságtalanság stb. Ebben az esetben, gondolom, ilyenről szó sem lesz.
Válasz erre
4
0
gfischer
2013. november 25. 12:31
"végeláthatatlan problémasorral szembesíti a jövőt" Áldják, vigyék, hordják csak szét!Nemzeti ajándék a holo évforduló alkalmából. Még csak pénzbe sem kerül, sőt megtakarítást jelent.Hurrá! Hol itt a probléma?
Válasz erre
2
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!